Gondoltad volna, hogy az esküvő fotózás története az 1840-es évek elejére nyúlik vissza. Ebben az időben a fényképezés kereskedelmi oldaláról még nem igazán beszélhetünk, de az esküvő napjának megörökítésének ötlete ekkortájt kezdett kibontakozni. Az esküvői fotós technikai felszereltségének korlátai miatt az esküvői fotózás majd egy évszázadon keresztül stúdióban történt. A dédszüleimnél pont így történt. Az 1800-as években még nem volt papír alapú fénykép vagy fotó album, fotó könyv. Egyedül a kis réz lemezre készült dagerrotípia létezett. De idővel, az évek múlásával és a technológiai változásoknak köszönhetően változott a fényképek megjelenési formája is. Egy esemény pillanatainak megörökítésének ötlete a II. világháború utáni „esküvői hullámban” alakult ki. A roll filmekkel felszerelt fotósok bármilyen szerződés nélkül jelentek meg az esküvői partikon, és készítettek esküvőkről fotókat, amit később próbáltak a menyasszonynak és vőlegénynek eladni. Az esküvői fotósok közül néhányan katonailag kiképzett fényképészek voltak, de a legtöbben inkább lelkes amatőrök, akik előnyét élvezték az új kisméretű „hordozható” kamerájuknak. Az alacsony minőség ellenére ezek a fényképészek a stúdió fotográfusok versenytársaivá váltak, és arra kényszerítették őket, hogy elkezdjenek ők is a helyszínen dolgozni. A nehéz felszerelést, világítást a helyszínre installálni és stúdió körülményeket létrehozni igen nehézkes volt. Ráadásul a film drágasága is szinte lehetetlenné tette egy teljes esküvő ledokumentálását; igazándiból még a spontánnak tűnő képeket is a fényképész gondos beállítás után készítette a ceremónia után. A tradicionális esküvői fotózás stílusát a stúdióban készült szépen beállított pózok vagy a helyszínen fotózott stúdióvilágítással készített beállított képek jellemezték. Egészen az 1970-es évekig – közel 100 évig – gyakorlatilag ez volt az egyetlen stílus az esküvő fotózásban. Folytatás következik…
A Az esküvő fotózás története régen és ma 1. rész bejegyzés először a Birta Fotó jelent meg.